Baranyai József 

                                                                                                 

miniszterelnök-jelölt

programja 

  • FŐOLDAL
  • MAGYAR JÖVŐ
  • TRIPORT
  • ZINFO 
  • Z'UJSAG 
  • MAGYAR SZELFI  
  • BÜDZSÉ 
  • MAGYAR CIVIL
  • RENDSZERVÁLTÁS 
  • B-MODELL 


    • IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁST ÉRINTŐ SZERVEZETI ÉS SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK 


    Diktatúrában, demokráciában az emberek életéhez talán legközelebb álló hatalmi ág a bíróság, amely mint a hatalom szerves része, diktatúrában az elnyomást, demokráciában a szabadságot hivatott biztosítani.

    Amikor a diktatúrából egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor igencsak fura helyzet áll elő, ugyanis az elnyomás törvény általi kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi
    több, azt kell tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk.

    A szabadság és demokrácia szolgálata pedig nem csupán jogalkalmazás kérdése, hiszen a jognak több olvasata is lehetséges. Sokkal inkább szemlélet, felfogás, értékítélet kérdése, amely nem egyik napról a másikra alakul ki, mint ahogyan nem is változik meg egyik napról a másikra. Ez hosszabb ideig tartó folyamat, amely címercserével, a bélyegzők cseréjével együtt nem megy végbe.

    A demokrácia fontos fokmérője az igazságszolgáltatás törvényes és pártatlan működése. A tárgyilagos, elfogulatlan ítélkezésre való alkalmasság alapvető feltétele pedig a bírák feddhetetlen múltja.

    Forrás:  A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyv IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS fejezete.


    31 ÉV ALATT NEM KERÜLT SOR A BÍRÁK ÁTVILÁGÍTÁSÁRA  

    Ahhoz, hogy Magyarországon általános értelemben létezzen a jogállam, a magyar igazságszolgáltatás minden területén alkalmazzák a jogállam alapvető normáit jelentős szervezeti és személyi változtatásokra van szükség.

    A rendszerváltás óta eltelt 31 év és az igazságszolgáltatás még több vonatkozásban ott tart mint a rendszerváltás kezdetén. Nem minden esetben biztosított a tisztességes bírósági eljárás, nem mindig és mindenkire kiterjedően érvényesülnek a jogállami normák. Nem mindig és nem minden esetében garantált a jogorvoslat állampolgárokat megillető, alaptörvényben rögzített lehetősége és módja.

    A rendszerváltás óta még egyetlen kormány sem volt képes garantálni a jogbiztonság olyan mértékét, hogy minden esetben, kétséget kizáróan feddhetetlen múltú bírák ítélkezzenek, olyanok, akikről biztosan tudható, hogy nem voltak pártbírák, nem követtek el sorozatosan törvénysértéseket, igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket, mivel a rendszerváltás óta nem került sor a bírák átvilágítására.

    Az IM a törvénysértéseket feltáró alapos vizsgálat helyett a bíróság függetlenségére hivatkozik, melyből az következik, hogy a bíróságnak függetlenségéből adódóan jogában, módjában áll nemlétező jogszabályokat, nemlétező szakértői véleményeket, számításokat, nemlétező bizonyítékokat alkalmazni és ezek alkalmazásával hozott bírósági határozatokat hatályban tartani.

    A jog uralma helyett számos esetben személyes, akár testületi érdekek érvényesítése valamint a rendszerváltás előtti, igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények elfedésének szándéka válik meghatározóvá. " A rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.” Ezt Dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság elnöke mondta 2001-ben.

    A politikai vezetés vélhetően egy titkos politikai alku eredményeként a diktatúra bíróságát a bíróság függetlenségére hivatkozva átemelte a demokratikus jogállamba. Senki nem vizsgálta a bírák szakmai múltját, erkölcsi feddhetetlenségét, pszichikai alkalmasságát, így a koncepciós perekben eljáró pártbírók is bírói hatalomhoz jutottak, újból bírák lettek, közülük jelentős számban a felső vezetésbe is bekerültek. A rendszerváltást követően több esetben olvashattuk, hogy mivel a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette így azok is bírói hatalomhoz juthattak akiknek börtönben lett volna a helyük.

    " Amikor a diktatúrából egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor igencsak fura helyzet áll elő, ugyanis az elnyomás törvény általi kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi több, azt kell tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk. " / Forrás: A rendszerváltás titkos forgatókönyve /

    Tagadhatatlan, a magyarországi diktatúra bírósága lett a magyar demokratikus jogállam bírósága. Pedig a diktatúra bírósága és a demokratikus jogállam bírósága között legalább akkora különbség kellene, hogy legyen, mint amekkora különbség van a diktatúra és a demokrácia között.

    Az igazságszolgáltatás jelenlegi szervezeti felállása és vezetése, mint az eddigiek bizonyítják, nem képes a jog uralmának és a jogállami normáknak az érvényesítésére. Jelentős szervezeti és személyi változtatásokra van szükség.

    A nemlétező jogszabályok hatályban tartása, nemlétező szakvélemények hatályban tartása, nemlétező bizonyítékok hatályban tartása ellentmond a jogállamiság alapelveinek. Nemlétező jogszabályokat és nemlétező szakértői véleményeket alkalmazó másodfokú határozat hatályban tartása ellentétes az alaptörvénnyel, ellentétes a jogállam alapelveivel és hitelteleníti a jogbiztonság érvényesülését. Az egyetlen megoldás az ilyen másodfokú határozat hatályon kívül helyezése és semmissé nyilvánítása lenne.

    Az idézetek A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyvből származnak.


    ELMARADT A RENDSZERVÁLTÁS AZ  IGAZSÁGSZO9LGÁLTATÁSBAN

    " Vitathatatlan tény, hogy a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez a jogi kereteket – mint jogalkalmazó – a diktatúra bírósága biztosította. Ez nem is létezhetett másként, ennek tagadása a diktatúrát éltető megtorlás, megfélemlítés stratégiájának tagadását, végső soron a diktatúra létezésének tagadását jelentené. "

    " A diktatúra idején a bíróság az elnyomó hatalmi gépezet legfontosabb egysége volt. A diktatúra bírósága kötelezően végrehajtotta az állampárt utasításait, noha azok számos esetben az akkori hatályos törvényekkel ütköztek, mi több, megvalósították az akkori törvények szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, így a hivatali visszaélés, mentőkörülmények elhallgatása és hamis vád tényállásait. "

    A rendszerváltás titkos forgatókönyve című könyvemhez 4 éven át végeztem kutatást, anyaggyűjtést a kádári diktatúráról, a szocialista igazságszolgáltatásról.

    A közbeszéd tárgya volt, hogy a rendszerváltás előtt rengeteg igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény történt, nagy számú koncepciós per született. A pártügyészek hivatali kötelessége volt a hamis vád emelése, a pártbírák pedig a pártutasításra eljárási szabálysértéssel, a bírói hatalommal visszaélve nemlétező jogszabályok, nemlétező bizonyítékok alkalmazásával a párt utasításában megjelölt ítéleteket hoztak, ami a rendszerváltás után már igazságszolgáltatás elleni bűncselekménynek, hivatali visszaélésnek számított.

    Kádár félreérthetetlenül kimondta: " A büntetőpolitika a párt politikájának részét képezi, amely az ügyészségeken, bíróságokon keresztül érvényesül. A büntetőpolitika feladata, hogy a párt politikájának érvényre juttatását kikényszerítse. "

    A kádári büntetőpolitika végrehajtói azok a pártbírák és pártügyészek voltak, akiket a rendszerváltás utáni demokratikus jogállam átvilágítás nélkül hatalomban tartott. Tagadhatatlan, hogy ezzel a diktatórikus szemlélettel és ideológiai kötődéssel, állampárti értékrenddel, diktatórikus jogalkalmazási tapasztalattal, rutinnal rendelkező ügyészek, bírák jutottak független, ellenőrizetlen hatalomhoz.

    " Tagadhatatlan, a magyarországi diktatúra bírósága lett a magyar demokratikus jogállam bírósága. Az állampolgárok elvárása szerint viszont a diktatúra bírósága és a demokratikus jogállam bírósága között legalább akkora különbség kellene, hogy legyen, mint amekkora különbség van a diktatúra és a demokrácia között. "

    " A rendszerváltás nem terjedt ki a bíróságok átszervezésére, személyi állományának átvilágítására, a demokratikus jogállam állampolgárainak igényét kielégítő, a demokratikus jogállam követelményeinek maradéktalanul megfelelő működési szabályzat és eljárási rend megalkotására, a független és ellenőrizetlen hatalommal felruházott bíróság önellenőrzési mechanizmusának, adminisztratív rendjének, szervezeti feltételeinek kidolgozására. "

    " Ez politikai, államszervezési, jogalkotási és nem a bíróságok tekintélyét érintő kérdés. Az Antall-féle békés rendszerváltás azt eredményezte, hogy a hatalmi ágak között létezik egy a diktatúrából átemelt, diktatórikus gyökerekkel és hagyományokkal rendelkező – nem választott és nem választható hatalmat gyakorlókkal – hatalmi ág, az igazságszolgáltatás, amely legfőbb őre kellene, hogy legyen a demokráciának, a demokratikus jogállamnak. "

    " Az igazságszolgáltatás ellenőrizhetetlen és leképezhetetlen személyi összetételű testület kezében van, amelyben egyszerre van jelen a diktatúrából hozott szemlélet és értékítélet valamint a jogállam, a demokrácia iránti elkötelezettség. "

    "Nem lehet tudni a diktatúra bírái közül kik voltak pártbírák, a pártállam elkötelezett hívei, kik közömbösek és kik voltak a diktatúra ellenségei. Ezek a kételyek igen jelentős bizonytalansági tényezőt jelentenek, az elfogultság, a pártatlanság, a tisztességes bírósági eljárás érvényesülése tekintetében főként a diktatúra idején indított politikai koncepciós perek felülvizsgálata során. "

    Az idézetek A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyvből származnak.


    MAGYARORSZÁGI KONCEPCIÓS PEREK  

    Jogállam tekintetében van egy vitathatatlan kritérium és megkérdőjelezhetetlen alapfeltétel, mégpedig az, hogy csak létező jogszabályok alkalmazásával folytatható eljárás, emelhető vád és hozható ítélet. Amennyiben egyetlen olyan eset is létezik, amikor a bíróság nemlétező jogszabályok alkalmazásával hozott ítéletet tart hatályban akkor már léket kapott a jogállam, általánosságban már nem lehet jogállamról beszélni.

    A magyar jogállam hiányosságai miatt, a magyar állam államszervezési mulasztásai miatt létezhet az a jogállapot, aminek jellemzője, hogy egyes esetekben csak személyes és testületi érdekektől függően érvényesülhet a jog uralma. Arról, hogy a jog alkalmazása a személyes érdekeket vagy a törvényt szolgálja olyan személyek dönthetnek, akikről nem tudható, hogy az állampártot szolgáló pártbírák, pártügyészek voltak a magyarországi diktatúra időszakában vagy tisztességes bírák, ügyészek, mert rendszerváltáskor nem került sor az ügyészek, bírák átvilágítására. Ezek a kételyek igen jelentős bizonytalansági tényezőt jelentenek, az elfogultság, a pártatlanság, a tisztességes bírósági eljárás érvényesülése tekintetében főként a diktatúra idején indított politikai koncepciós perek felülvizsgálata során.

    Az 1990-es évek elején a A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyvemhez anyagot gyűjtve számos hitelt érdemlő információhoz jutottam a koncepciós perek vonatkozásában. Nagyjából egybehangzó vélemény volt, hogy a magyarországi diktatúra időszakában keletkezett koncepciós perek száma 70-80 ezerre tehető. Már a hetvenes években is, de a nyolcvanas években a nagy kölcsönfelvételek idején már mindenképpen kerülték a politikai színezetű koncepciós pereket, ezeket pártutasításra gazdasági pereknek álcázták.

    Az állampárt központi bizottságánál külön szervezeti egység foglalkozott a koncepciós perek módszertanával. A bírákat, ügyészeket a központi módszertan alapján készítették fel az állampárt jogász káderei, hogy miként kell eljárni koncepciós perekben. A hetvenes évek második felében gyakran, a nyolcvanas években pedig szinte általánosságban alkalmazott gyakorlattá vált a nemlétező jogszabályok, nemlétező szakértői vélemények és nemlétező bizonyítékok, hamis tanúvallomások alkalmazása.

    A koncepciós perekben alkalmazott nemlétező jogszabályoknak nem volt jogszabályhelye, szövege, ezek csak a hivatkozás szintjén léteztek, de ezekre hivatkozva állapították meg a jogsértést és minősítettek jogsértőnek cselekményeket. A nemlétező szakértői vélemények, nemlétező szakértői számítások szintén csak a hivatkozás szintjén léteztek, nem volt szerzőjük, megnevezésük, címük, azonosítási számuk, iratszámuk, nem voltak megtalálhatók az iratanyagban, de ezekre hivatkozva minősítették a cselekményeket és ezekre hivatkozva állapították meg a kár összegét, ami alapot jelentett a büntetés kiszabásához.

    Magyarországon a rendszerváltás után ismereteim szerint kevesebb mint 10 koncepciós per esetében ismerték el, hogy büntető anyagi jogsértéssel, eljárási szabálysértéssel hoztak ítéletet és ez alapján felmentésre, a határozat semmissé nyilvánítására is sor került. A Legfelsőbb Bíróság információim szerint elutasította azt a politikai kérést, hogy külön nyilvántartást vezessenek a koncepciós perek felülvizsgálatáról, minden olyan jogorvoslati kérelemről, beadványról amelyben arra hivatkoznak, hogy koncepciós perről van szó.

    Oroszországban Jelcin elnök idején 1,2 millió koncepciós per felülvizsgálatára került sor és ebből 900 ezer esetben hoztak felmentő ítéletet illetve nyilvánították semmissé az ítéletet vagy a bírósági eljárást.

    Az oroszországi arányokat átvetítve a magyarországi koncepciós perekre a vélekedések szerinti 80 ezer magyar koncepciós per vonatkozásában 60 ezer koncepciós per esetében születhetett volna felmentő ítélet illetve az ítéletet vagy magát az eljárást semmissé nyilvánító döntés. Ezzel szemben kevesebb mint 10 esetben született ilyen döntés.

    „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.” " A Legfelsőbb Bíróság elnökének 2001-ben elhangzott nyilatkozata az állampolgár részéről úgy értelmezhető, hogy a bíróságokon csak részlegesen, meghatározhatatlan körben és mértékben teljesült a jogállamiság, a jogbiztonság, a demokrácia érvényesüléséhez nélkülözhetetlen átalakulás, és meghatározhatatlan körben, mértékben nem sikerült megváltoztatni azokat a viszonyokat, amelyet a diktatórikus múltban a pártállami hatalom akaratának érvényesítésére kiválogatott bírák szemlélete, erkölcsi értékrendje, viszonyulása tükröz illetve jelenít meg. "

    Ez viszont kétségessé, egyes esetekben lehetetlenné teszi a diktatúra időszakában politikai koncepciós perekben hozott határozatok pártatlan és tárgyilagos felülvizsgálatát.

    Az idézetek A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyvből származnak.


    A koncepciós perekben eljáró ügyészek és bírák felkészítése

    A koncepciós perek a diktatórikus hatalom számára az egyetlen lehetséges megoldást jelentették arra, hogy kiemeljék környezetükből a zavarkeltőket, szembeszegülőket, folyamatos bírálókat, mindazokat, akiket a hatalom a rendszer ellenségének minősített.

    Akkor a diktatúra alatt a fenyegetettség, a megfélemlítés korszakában mindenki óvakodott a jogsértésektől, a koncepciós perekhez viszont jogsértés kellett. Ezért az állampárt jogász káderei nemlétező jogszabályok és nemlétező szakértői vélemények és bizonyítékok alkalmazására készítették fel és utasították a koncepciós perekben eljáró ügyészeket, bírákat, hogy az állampárt által elvárt súlyú, időtartamú ítéletekhez a nemlétező jogszabályok megsértését nemlétező szakvéleményekkel bizonyítva teremtsenek jogi alapot és bizonyítékokat.

    Szabály volt, hogy nem kell időt fecsérelni a jogsértések, szabálytalanságok felkutatására, mert az csak időpocsékolást jelent és nem hoz eredményt. A tapasztalat azt mutatja, hogy betartják a jogszabályokat, inkább csak tévedésből keletkező jogsértéseket lehet találni vagy véletlenből adódó szabálysértések vannak. Hosszú, sok időt igénylő vizsgálattal sem lehet a pártvezetés által megjelölt súlyú ítélethez elegendő jogsértést, szabálytalanságot találni, ezért bele sem érdemes kezdeni, mert így a cél nem teljesíthető.

    A koncepciós perekben alkalmazott nemlétező jogszabályok, nemlétező szakértői vélemények, nemlétező szakértői számítások, nemlétező bizonyítékok csak a hivatkozás szintjén léteztek, de nem volt iktató számuk, iratszámuk, nem volt azonosítási adatuk. Nem volt semmilyen jelzés, utalás, megnevezés, megjelölés arra, hogy mi ezeknek a címe, megnevezése, forrása, származási helye, ki készítette és hol lehet megtalálni ezeket. Nem is lehetett ilyen hiszen csak a hivatkozás szintjén léteztek.

    A büntetés súlyossága a pártbizottság részéről személyre szólóan előre meg volt állapítva, ehhez igazodva kellett megállapítani a kárértéket, mivel a kár összegétől függött a büntetés súlyossága. A kár összegét ugyancsak nemlétező szakértői véleményre, szakértői számításra hivatkozva kellett bizonyítani. Amikor összeáll a jogi alap, megvan a kár összege, összeáll a per, a büntetőeljárás koncepciója, akkor erre kell ráhúzni a történetet, kitalálni a cselekményt a rendelkezésre álló adatok és információk felhasználásával.


    PÁRTBÍRÁK, PÁRTÜGYÉSZEK  

    " A bírák többsége a diktatúrában is köznapi ügyekkel foglalkozott, köznapi polgári peres vagy büntetőügyekben ítélkezett, e fejtegetések kapcsán nem is róluk van szó. Volt azonban egy kisebbség, amelynek feladata a diktatúra akaratának, erejének jogi eszközökkel történő érvényesítése volt. Őket igen alapos szelekció révén választották ki, kevés volt a hatalommal való együttműködés szándéka, az erre vonatkozó kinyilatkoztatás. Jóval több kellett ennél, igazi elkötelezettségre, elhivatottságra volt szükség a párt, a párt politikája és az eszme iránt. "

    " Ők elvi és szervezeti szinten is erős szállal kötődtek a diktatórikus hatalomhoz. A diktatúra hatalmi elitjének nyilvántartott, megbecsült, fontos tagjai voltak. Szemléletükben, értékrendjükben, látásmódjukban megingathatatlanul azonosulniuk kellett a diktatúrával, mert csak így lehettek képesek a diktatúra elvárásai szerint dönteni. A diktatúra iránti kétségbevonhatatlan elkötelezettségük jelentette a garanciát a diktatúra akaratával egyező szocialista törvényesség érvényesítésére.

    Róluk nagy jó indulattal és a csodák befogadására képessé tevő hit birtokában is nehezen hihető, hogy egy nap vagy akár több nap alatt képesek lettek demokratává válni, hogy a címercserével varázsütésre megváltozott szemléletük, értékrendjük. Akinek zsigereibe ivódott a diktatúra szellemisége, értékrendje, felfogása, arról nehezen hihető, hogy egyik napról a másikra a szabadság, a demokrácia elvei, értékfelfogása szerint lesz képes dönteni és cselekedni. "

    A pártbírák, pártügyészek a diktatúra hatalmi elitjének nyilvántartott, megbecsült, fontos tagjai voltak akiket a rendszerváltás utáni demokratikus jogállam átvilágítás nélkül hatalomban tartott, ezzel valójában a diktatúra hatalmi elitjének egy részét átemelték a demokráciába, ráadásként független, ellenőrizetlen hatalommal ruházták fel őket, biztosítva a jogot, hogy maguk alkothassák meg működési szabályzatukat.  A diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez jogi kereteket  biztosító pártügyészek, pártbírák a demokratikus jogállamban így  önmaguk dönthettek arról, hogy amit a diktatúra idején elkövettek az törvényes vagy törvénysértő volt.

    " A rendszerváltás óta még egyetlen kormány sem volt képes garantálni a jogbiztonság olyan mértékét, hogy minden esetben, kétséget kizáróan feddhetetlen múltú bírák ítélkezzenek, olyanok, akikről biztosan tudható, hogy nem voltak pártbírák, mivel a rendszerváltás óta nem került sor a bírák átvilágítására. "

    Az idézetek A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyvből származnak.


    A DIKTATÚRA LÉTEZÉSÉHEZ A JOGI KERETEKET A BÍRÓSÁG BIZTOSÍTOTTA  

    A nyolcvanas években a nagy kölcsönfelvételek idején már óvakodtak a politikai koncepciós perektől. Kerültek mindent, ami a kölcsönöket adó nyugat figyelmét felkeltheti és ellenérzést válthat ki. Koncepciós perekre viszont szükség volt, ezért gazdasági koncepciós pereket alkalmaztak, kitalált cselekményekkel, hamis tanúkkal, nemlétező jogszabályokkal, nemlétező szakvéleményekkel, nemlétező bizonyítékokkal amiket a hivatkozás szintjén hivatkozási alapként használtak.

    A diktatúra nem automatizmusként működött. A diktatúra ügyészsége, bírósága meghatározó része volt a diktatúra gépezetének.

    " Az állampárt vezetői, a diktatúra hatalomgyakorlói közvetlenül nem ítéltek el senkit, ezt helyettük, parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre. Mivel a bírói hatalom stratégiai pozíciót jelentett a diktatúra hatalomérvényesítésében, ezért olyan jogászokat választottak és neveztek ki bíráknak, akik megbízható, elkötelezett hívei és kevés kivétellel tagjai is voltak az állampártnak, akik vonakodás nélkül, maradéktalanul végrehajtották az állampárt utasításait. Egy a törvények betartását a pártutasítások elé helyező bíróság ellehetetlenítette volna a diktatúrát éltető megtorlás és megfélemlítés igazságszolgáltatáson keresztül történő érvényesítését, ez pedig a diktatúra megroppanásához, bukásához vezetett volna. "

    " Vitathatatlan tény, hogy a diktatúra fennmaradását, létezését biztosító megtorlás, megfélemlítés érvényesítéséhez a jogi kereteket – mint jogalkalmazó – a diktatúra bírósága biztosította. Ez nem is létezhetett másként, ennek tagadása a diktatúrát éltető megtorlás, megfélemlítés stratégiájának tagadását, végső soron a diktatúra létezésének tagadását jelentené. "

    " A diktatúra idején a bíróság az elnyomó hatalmi gépezet legfontosabb egysége volt. A diktatúra bírósága kötelezően végrehajtotta az állampárt utasításait, noha azok számos esetben az akkori hatályos törvényekkel ütköztek, mi több, megvalósították az akkori törvények szerinti igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények, így a hivatali visszaélés, mentőkörülmények elhallgatása és hamis vád tényállásait. "

    Kádár félreérthetetlenül kimondta: " A büntetőpolitika a párt politikájának részét képezi, amely az ügyészségeken, bíróságokon keresztül érvényesül. A büntetőpolitika feladata, hogy a párt politikájának érvényre juttatását kikényszerítse. "

    A kádári büntetőpolitika végrehajtói azok a pártbírák és pártügyészek voltak, akiket a rendszerváltás utáni demokratikus jogállam átvilágítás nélkül hatalomban tartott, független, ellenőrizetlen hatalommal ruházott fel.


    JOGÁLLAM MAGYARORSZÁGON

    Magyarországon a jogállam létezése, a jogállami normák érvényesülése inkább eseti mint általános.

    Jogállam tekintetében van egy vitathatatlan kritérium és megkérdőjelezhetetlen alapfeltétel, mégpedig az, hogy csak létező jogszabályok alkalmazásával folytatható eljárás, emelhető vád és hozható ítélet. Amennyiben egyetlen olyan eset is létezik, amikor a bíróság nemlétező jogszabályok alkalmazásával hozott ítéletet tart hatályban akkor már léket kapott a jogállam, általánosságban már nem lehet jogállamról beszélni.

    A magyar jogállam hiányosságai miatt, a magyar állam államszervezési mulasztásai miatt létezhet az a jogállapot, aminek jellemzője, hogy egyes esetekben csak személyes és testületi érdekektől függően érvényesülhet a jog uralma. Arról, hogy a jog alkalmazása a személyes érdekeket vagy a törvényt szolgálja olyan személyek dönthetnek, akikről nem tudható, hogy az állampártot szolgáló pártbírák, pártügyészek voltak a magyarországi diktatúra időszakában vagy tisztességes bírák, ügyészek, mert rendszerváltáskor nem került sor az ügyészek, bírák átvilágítására. Ezek a kételyek igen jelentős bizonytalansági tényezőt jelentenek, az elfogultság, a pártatlanság, a tisztességes bírósági eljárás érvényesülése tekintetében főként a diktatúra idején indított politikai koncepciós perek felülvizsgálata során.

    „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.” " A Legfelsőbb Bíróság elnökének nyilatkozata az állampolgár részéről úgy értelmezhető, hogy a bíróságokon csak részlegesen, meghatározhatatlan körben és mértékben teljesült a jogállamiság, a jogbiztonság, a demokrácia érvényesüléséhez nélkülözhetetlen átalakulás, és meghatározhatatlan körben, mértékben nem sikerült megváltoztatni azokat a viszonyokat, amelyet a diktatórikus múltban a pártállami hatalom akaratának érvényesítésére kiválogatott bírák szemlélete, erkölcsi értékrendje, viszonyulása tükröz illetve jelenít meg. "

    " A magyar bíróságnál nem történt meg az a mélyreható átalakítás, ami alapján elmondható lenne, hogy a demokratikus magyar jogállam bírósága és a magyarországi diktatúra bírósága között akkora a különbség mint amekkora különbség létezik a demokrácia és a diktatúra között. "
    A Legfelsőbb Bíróság 2001 évben hivatalban lévő elnökének Solt Pálnak a nyilatkozata a Magyar Nemzet 2001 október elsején megjelent számában:  „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.”

    A magyar állam felelős a jogállam létének, a jogállamiságnak a biztosításáért, azért, hogy az egyenlő elbánás alapján ez minden magyar állampolgárt hátrányos megkülönböztetés nélkül megillessen. Csakhogy a bíróságon magas beosztásban is lehetnek olyan  pártbírák akiknek az átvilágítása sem történt meg és nem állt érdekükben, hogy egyetlen olyan eset, egyetlen olyan példázat is létrejöjjön és létezzen, amiben kiderül, hogy a diktatúra idején milyen csalárd módszereket alkalmaztak. Ennek érvényesítését segítheti a bírói szolidaritás.

    Egy ilyen példázat ugyanis ráirányíthatná volna a figyelmet az átvilágítás hiányára, arra, hogy volt pártbírák vizsgálhatják felül a diktatúra idején elkövetett jogsértéseiket. Ráirányíthatná a figyelmet arra, hogy felelősségre vonás helyett maradhattak beosztásukban a rendszerváltás előtt súlyos jogsértéseket elkövető bírák, ügyészek, sőt számosan vezető beosztásba kerültek közülük. Ők rettegtek és rettegnek attól, hogy egy felülvizsgálat, perújítás felkavarja a szennyes iszappal teli állóvizet és téma legyen az, hogy elmaradt az átvilágítás, valójában a diktatúra volt bírái csinálják a jogállam igazságszolgáltatását.

    Számukra hihetetlenül veszélyes lett volna és lenne ha kiderül, hogy a diktatúra idején bevett gyakorlat volt nemlétező jogszabályok, nemlétező szakértői vélemények, nemlétező bizonyítékok alkalmazása és akik ezt a rendszerváltás előtt bíróként elkövették azokat semmilyen átvilágítás, semmilyen szankció nem érintette, a demokratikus jogállam bírái lehettek. Létérdek volt számukra, hogy ne derüljön ki az igazság, egyetlen esetben se kerüljön sor arra, hogy a diktatúra idején elkövetett jogsértéseket feltárják és emiatt semmissé nyilvánítsanak bírósági eljárást, másodfokú határozatot, mert az lavinát indíthat el, abba sokan belebukhatnak. Ami rosszabb, hogy a politikát lépésre készteti annak pedig rossz vége lehet.

    Tagadhatatlan és közbeszéd tárgya, hogy a rendszerváltás előtt rengeteg igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény történt, nagy számú koncepciós per született. A pártügyészek hivatali kötelessége volt a hamis vád emelése, a pártbírák pedig a pártutasításra eljárási szabálysértéssel, a bírói hatalommal visszaélve nemlétező jogszabályok, nemlétező bizonyítékok alkalmazásával a párt utasításában megjelölt ítéleteket hoztak, ami a rendszerváltás után már igazságszolgáltatás elleni bűncselekménynek, hivatali visszaélésnek számított.

    Kádár félreérthetetlenül kimondta: " A büntetőpolitika a párt politikájának részét képezi, amely az ügyészségeken, bíróságokon keresztül érvényesül. A büntetőpolitika feladata, hogy a párt politikájának érvényre juttatását kikényszerítse. "

    A kádári büntetőpolitika végrehajtói azok a pártbírák és pártügyészek voltak, akiket a rendszerváltás utáni demokratikus jogállam átvilágítás nélkül hatalomban tartott.

    A jogállamiság, a jogállam teljes körű létezésének biztosítása  államszervezési kérdés. A jogállamiság kialakítását célzó államszervezéstől a bíróság sem függetlenítheti magát. A diktatúrából a demokratikus jogállamba  átvilágítás és bármifajta ellenőrzés nélkül átemelt bíróságról azt állítani, hogy akik tegnap a diktatúra szabályai szerint ítélkeztek és jártak el és az állampárt politikájának érvényre juttatása, a kádári büntetőpolitika általi kikényszerítése volt az elsődleges cél, azok a következő nap a demokrácia, a jogállam szabályai szerint járnak el és fognak ítélkezni, az több mint túlzás.

    Demokratikus jogállamban elfogadható állapot, hogy a diktatúra jegyeit is hordozó és a tisztességes, pártatlan, elfogulatlan ítélkezésre való alkalmasság valamint a feddhetetlenség tekintetében leképezhetetlen és ellenőrizhetetlen személyi összetételű bíróság létezzen, ahol a bírák között, a bírósági vezetők között is fellelhetők olyan személyek, akik a rendszerváltás előtti időszakban pártbírák lehettek, súlyos törvénysértéseket követhettek el?

    A rendszerváltás előtt az állampárt választotta ki a bírákat és alakította ki a bíróság működési szabályzatát, eljárási rendjét, azzal a nem titkolt céllal, hogy az állampárt politikájának érvényre juttatása, a kádári büntetőpolitika általi kikényszerítése legyen a bíróság elsődleges feladata. Majd a demokratikus jogállam ezt így hagyta a bíróság függetlenségére hivatkozva.

    Akiket ez értint azoknak 31 éve hátrányos megkülönböztetésben van részük, a jogállamiság, a jogállam hiánya miatt, ami államszervezési kérdés, amiért a magyar állam a felelős. Ebből következően a nekik okozott kár megtérítéséért is a magyar állam a felelős.

    Kimondható, hogy annak a személynek akivel szemben a bírósági eljárás során nemlétező jogszabályokat alkalmaznak, nemlétező szakértői véleményekre, nem létező bizonyítékokra alapozzák a bizonyítást, a cselekmény minősítését, nemlétező szakértői számításra hivatkozva állapítják meg a kár összegét és ehhez kapcsolódóan a büntetés kiszabását, annak az összes személyiségi jogát megsértik.

    Ez a hátrányos megkülönböztetés egyik legsúlyosabb esete, a szinte teljes jogfosztás megvalósulása. Az egyenlő elbánás, az alaptörvényben és jogszabályban biztosított jogok, a tisztességes bírósági eljárás, a pártatlan, elfogulatlan ítélkezés biztosításának megtagadása. És mindez a rendszerváltás utáni magyar jogállam igazságszolgáltatásában jelen lévő állapot.

    Ez nem csupán bírák, bírói tanács hibája, ez rendszerhiba. Annak következménye, hogy a magyar igazságszolgáltatásban nem történt meg a rendszerváltás. Ma is létezik a magyar igazságszolgáltatás rendszerében, a bíróságokon a rejtett ellenérdekűség, mert nem történt meg a bírák átvilágítása. Nem lettek kiszűrve a koncepciós perekben eljáró, csalást csalásra halmozó, nemlétező jogszabályokat alkalmazó ügyészek, bírák, a pártügyészek, a pártbírák.

    Rejtett ellenérdekűség létezik a magyar igazságszolgáltatás rendszerében, ami a koncepciós perekben létező büntető anyagi jogsértések, eljárási szabálysértések eltusolására adhat magyarázatot. A bírák, ügyészek között is vannak akik érintettek lehetnek koncepciós perekben a párt utasítására vagy haszonszerzésből elkövetett jogsértésekben, nemlétező jogszabályok, nemlétező bizonyítékok alkalmazásában és vannak akik nem érintettek, de a pályatársak, a kollégák iránti szolidaritásból  tudatosan nem veszik észre, eltusolják a büntető anyagi jogsértéseket, eljárási szabálysértéseket.

    Jól tudják a jogsértések feltárása, a nemlétező jogszabályok alkalmazásának, nemlétező bizonyítékokkal lefolytatott bizonyításnak mint eljárási szabálysértésnek a feltárása, a múltban ítélkező, ezeket a jogsértéseket elkövető bírák felelősségének megállapítását is jelentené, akik ma is tagjai a bírói karnak és közülük többen igen magas, országos viszonylatban is jelentős beosztásokat töltenek be.

    Amíg ez az állapot jellemző a magyar igazságszolgáltatás vonatkozásában, addig Magyarországon a jogállam létezése, a jogállami normák érvényesülése inkább eseti mint általános.

    Az idézetek A RENDSZERVÁLTÁS TITKOS FORGATÓKÖNYVE című könyvből származnak.